„Az Ex-Férjem Kiakadt, Amikor Megtudta, Hogy Új Barátom Van: Szerinte Nincs Jogom Boldognak Lenni, Amíg a Lányunk Be Nem Tölti a 18-at”

Péterrel az egyetem utolsó évében találkoztam. Elbűvölő volt, mosolya bevilágította a szobát. Gyorsan egymásba szerettünk, és mielőtt észbe kaptam volna, már házasok voltunk. Eleinte minden tökéletesnek tűnt. De ahogy a mézeshetek elmúltak, Péter igazi természete kezdett megmutatkozni.

Péter birtokló volt. Minden apróságról kérdezett—hová mentem, kivel beszéltem, mit csináltam. Eleinte azt hittem, aranyos, hogy ennyire törődik velem, de hamarosan fojtogatóvá vált. A temperamentuma is problémás volt. A legkisebb dolgokon is felhúzta magát—egy elhagyott zokni, egy mosatlan edény. Olyan volt vele élni, mint egy időzített bombával.

A figyelmeztető jelek ellenére vele maradtam. Volt egy közös lányunk, Lili, és szerettem volna működőképessé tenni a kapcsolatot az ő érdekében. De ahogy telt az idő, világossá vált, hogy együtt maradni senkinek sem lenne jó. Az állandó feszültség és veszekedések mindannyiunkra kihatottak.

Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy beadom a válókeresetet. Ez volt az egyik legnehezebb döntés, amit valaha hoztam, de tudtam, hogy helyes. Péter nem fogadta jól. Azzal vádolt, hogy szétrombolom a családunkat, és a lehető legnehezebbé tette a folyamatot. De végül hivatalosan is elváltunk.

Évek óta először éreztem magam szabadnak. Az életem újjáépítésére és arra koncentráltam, hogy a lehető legjobb anya legyek Lilinek. Néhány évvel később találkoztam valakivel—Márkkal. Kedves volt, türelmes és mindenben különbözött Pétertől. Elkezdtem vele randizni, és hosszú idő óta először éreztem magam igazán boldognak.

Amikor Péter megtudta Márkról, dühös lett. Felhívott és kiabált velem amiatt, hogy továbbléptem. Szerinte nem volt jogom boldognak lenni addig, amíg Lili be nem tölti a 18-at. Azzal vádolt, hogy önző vagyok és a saját szükségleteimet Lili elé helyezem.

A reakciója nem lepett meg, de mégis fájt. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy az én boldogságom nem csökkenti az anyai képességeimet Lili iránt, de nem hallgatott rám. Megfenyegetett, hogy bíróságra viszi az ügyet teljes felügyeleti jogért, ha továbbra is találkozom Márkkal.

A helyzet gyorsan eszkalálódott. Péter elkezdett váratlanul megjelenni a házamnál, követelve, hogy láthassa Lilit és kérdéseket tett fel neki Márkról. Ez nyugtalanító volt és félelmet keltett bennem a biztonságunk miatt.

Jogi tanácsot kértem, és azt mondták nekem, hogy amíg Lilinek nem esik bántódása, Péternek nincs alapja teljes felügyeleti jogot kérni. De az állandó stressz és félelem attól, hogy Péter mit tehet legközelebb, megviselt.

Végül nehéz döntést kellett hoznom. Lili érdekében és a saját lelki békém miatt véget vetettem a kapcsolatomnak Márkkal. Fájt ezt megtenni, de nem kockáztathattam meg, hogy elveszítem a lányomat vagy állandó félelemben éljek Péter következő lépése miatt.

Most újra csak Lilire koncentrálok és próbálom a lehető legjobban kezelni a közös szülőséget Péterrel. Nem könnyű, és vannak napok, amikor úgy érzem, alig tartom össze magam. De jelenleg ez az egyetlen választásom.